Borzalmas dolog a statisztika, mint tantárgy. A matematika egyik legérthetetlenebb része. A valószínűségszámítás korcs ivadéka... Azt hiszem ezután a zh után muszáj lesz elvinnem vacsorázni a mat.stat. gyakorlatvezető kislányt, ha legalább kettest szeretnék...
Csalóka dolog a statisztika. Az ember hajlamos messzemenő következtetéseket levonni belőlük, mi több, egyenesen általánosítani. Mondjuk abból, hogy csütörtök és péntek este is voltam bulizni, még nem következik, hogy az összes többi nap is... Kellett nagyon mindkettő. Szöges ellentétei voltak egymásnak, de mindkét este jól éreztem magam. A csütörtöki volt a "megállásnélkülhajnaligtáncolós", a pénteki pedig a "dumálós-ivós-csocsózós". Beleestem én is az skatulyázók hibájába, a témában nem túl reprezentatív személyes statisztikáimból kiindulva általánosítottam. Pedig biztos nem igaz egyik sem, hiszen nyilván nem aranyos és vonzó minden kecskeméti csaj, hiába ilyen kettőből kettő, akiket ismerek (ez a csütörtök tanulsága), és nyilván nem alacsony, és... khmmm... csúnyácska minden San Francisco-i csaj, hiába ilyen mindhárom, akikkel beszéltünk, és nyilván van olyan norvég lány is, akinek az öt perc az tényleg öt perc, és így tovább... (na ezek meg a péntek tanulságai). Na persze ha valamire nem találtam még ellenpéldát, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik... És hogy hol marad a mélyenszántó katartikus végkövetkeztetés? Igaziból van az is, de azt megtartom magamnak... Ha valaki személyesen rákérdez, talán elmondom neki...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.