Igaziból ez nem is jó cím, hiszen nem tudom, és nem is akarom elfelejteni Őt, és a Vele töltött időt. Mi több, még a továbblépést is elég távolinak érzem. Hiába járok nyitott szemmel -mégiscsak férfiből vagyok...- az a baj, hogy nem látom a halvány lehetőségét sem, hogy bárki a helyére léphessen. Mostanában sok új ismerőst -persze leginkább csajokat- szereztem, de egyszerűen nem mozgatják meg a fantáziám, úgy, ahogy hajdanán Ő tette. Valahogy hiányzik a varázs, az a bizonyos "húha" érzés, bár nem tagadom, volt egy lány, aki már majdnem, de aztán rájöttem, hogy csak Őrá emlékeztet nagyon sok mindenben... Azt hiszem Ő feljebb tornázta az amúgy sem alacsonyan lévő mércémet azzal amilyen okos, szexi, kicsit zabolátlan és nagyon tündér, olyan aki igazán tud, és akit igazán tudni lehet szeretni... Hát ez kicsit magyartalanra sikeredett, dehát ez van, és tudom, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot. Van valami, amit talán még Neki sem mondtam el eddig: volt nekem egy nagy szerelmem -még az előző évezredben- egy olyan első igazi kamaszszerelem, aki nagyon a szívembe lopta magát anno, és minden lányban őt kerestem hosszú-hosszú éveken keresztül. Persze az iránta táplált érzéseim szépen lassan fogytak, de mindig maradt még belőle egy kicsi. Senki nem tudta "kiírtani" -bár ez elég csúnya kifejezés ide, de gyakorlatilag ez a valóság- egyedül Ő. Ezen akkor én is meglepődtem egy kicsit, de ebből tudtam, hogy mekkora kincset találtam...
Más téma. Hétvége. Pénteken végre újra találkoztam a fogadott nővéremmel. Elmentünk a közös barátainkkal kocsmázni egyet. Azt kérte meséljük el mi történt az utóbbi pár hónapban velünk, mialatt nem láttuk egymást. Megbánta, mert elmeséltük... Csupa "jó" hír volt a súlyos betegségtől kezdve az autóbaleseten át a szerelmi bánatig. Hogy valami tényleg jórol is szó essen, letárgyaltuk a szilvesztert. Rettegj Pécs, megyünk!
Szombat. Három hét után beszéltünk újra -persze msn-en. Már nagyon hiányzott, hogy halljak felőle. Volt egy mondata, ami nagyon roszzul esett, de legalább beszéltünk...
Vasárnap. Egy óra körömrágásig fajuló izgalmak végén Talmácsi Gábor a 125 köbcenis kategóriában gyorasági motoros világbajnoki címet nyert! Bravó!
Hétfő. Számomra ez a Halottak napja, nem másodika. Ez a nagyapám halálának évfordulója. Erről ennyit.
Utóirat vállalkozó kedvű szerencsejátékosoknak: megálmodtam az eheti lottószámokat.
1, 3, 13, 62, 80. Nekem négyesem volt vele álmomban. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.