Főnix blog

A blogügyileg nem túl tevékeny április első három hete három kis szösszenetben.

Episode I: Az olajoshordó

A helyszín ismét a BS, csakúgy, mint egy hónappal korábban, az előadás most a STOMP (és a jegyért ezúttal fizettünk). Már nem mertem fentartások nélkül elmenni a fővárosi nagyufóba a márciusi koncert után, de be kell vallanom ezúttal kellemesen csalódtam. Valami fergetegeset hoztak össze a srácok. Egyszerűen eszméletlen volt, amit a hat fiú és a két lány produkált a színpadon. Minden elképzelhetővel - és néhány elképzelhetetlennel is - képesek voltak olyan zenét csinálni, hogy az valami csuda. Már értem miért fogy el az előadásaikra hetekkel, sőt hónapokkal előre az összes jegy. Olyan fergeteges hangulatot teremtettek néhány seprűvel, öngyújtóval, hordóval, wc-pumpával (közismertebb nevén fospuNpával), és még sok minden mással, hogy még napokig vigyorogtunk utána. Minden forintját megérte a jegy, és még szinte ki sem léptünk a nézőtérről, amikor már elhatároztuk, hogy jövőre is megnézzük őket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, szavakkal leírhatatlan élmény volt. Egy kis ízelítő:



Episode II: Az agancsoskóla

Hogy-hogynem egyik szerda délután a törzshelyünkön kötöttünk ki, a szokásos baráti körrel. Ebben eddig semmi extra, előfordul néha... Ott volt a leányzó is az előző posztból. Még mindig szokványos eset. Aztán a sör narancslé mellé bevállaltunk némi töményet is (Jägermeistert, alias agancsoskólát). Alap esetben még ezzel sem lenne gond, csak ugye alkoholizáció előtt muszáj valamit enni, ami felszívja - na ez maradt el, nemúgy, mint a hatás... Tipikusan az az eset volt, ami a rajzfilmekben is gyakori visszatérő elem, hogy két kismanó ül az ember vállain, és osztják a tanácsokat; a gonosz kis ördög mindig valami huncutságon töri a fejét, a kisangyal meg próbál leállítani. A legnagyobb baj, hogy az angyal nem bírja a szeszt, már jóval előttem berúg, utána mélyen hallgat, és ilyenkor már csak az ördög hangja cseng a fülembe... Szóval nem igazán fogtam vissza magam, amiért a leányzó kicsit megorrolt rám - na olyan nagyon nem, de éreztem, hogy ezt később tisztáznom kell vele. Hát az persze elmaradt. Valahogy sosem sikerült kettesben maradnunk egy beszélgetés erejéig. Hál'istennek azóta úgy tűnik a feledés homályába merült részéről az az este.

Episode III: A világbajnoki döntő

2008. április 19. 14:58 (avagy 1458 ZULU) Még pontosan 3 perc és 11 másodperc van vissza a Magyarország - Ukrajna divízió I-es jégkorong világbajnoksági mérkőzésből. Minden ezelőtti meccsünket megnyertük ezelőtt Saporroban, az ukránok szintén versenyben voltak még az aranyért, szóval igazi vb-döntő lett ez a meccs. Lévén nincs Sport1-ünk, ami közvetített, idegesen frissítettem az internetes szöveges közvetítés oldalát. Kivert a víz, a pulzusom az egekben. Az állás 3:2 ide. Mindenki retteg, hogy előjön a tipikus "magyar-kórság", ami a fontos sporteseményekem már-már rendszeres. 15:02 A bíró leküldi az egyik legjobb játékosunk. Utolsó 1 perc emberhátrányban, és ekkor megtörténik a csoda: gólt lövünk; 4:2, innen már képtelenség elbukni. 15:05 VÉGE! Megvan a győzelem! Azt sem tudom hirtelen, hogy mit kezdjek magammal, legszívesebben ordítanék a boldogsától, hihetetlen eufória lesz úrrá rajtam, Magyarország 70 év után ismét a legjobbak között! Jövő áprilisban irány Svájc, reszkess Kanada, én ott leszek, ha fene fenét eszik is!