Szóval örömfoci volt a javából ez. Mi más juthatott volna eszembe, ha nem a tavalyi vb-döntő, amit még együtt néztünk, és szurkoltunk végig Vele... Meccs után irány a West Balkán, a duma folytatódik, és azért jól éreztem magam. A mulatozás úgy hajnal fél négyig tartott, amit követett a terápiás jellegű "déligalvás". Ébredés után minden fellelhető médiumon kutattam a véleményeket, reagálásokat a "pesti csodával" kapcsolatban. Érdekes dolgokat találtam, például, hogy ezzel a győzelemmel elnyertük a Nem-Hivatalos Világbajnoki címet. (Link: http://nst.blog.hu/2007/08/23/mi_vagyunk_a_vilagbajnok_vegre) Kicsit tartok tőle, hogy ezt a címet szeptember 8-tól Bosznia-Hercegovina tölti majd be... Mindenestre mókás. Belefutottam még egy sporthírbe: Szávay Ágnes teniszsikerébe, hogy megverte a világranglista 10. helyezett szlovák lányt, sőt, "ebben a pillanatban kaptuk a hírt" miszerint a következő ellenfelén is túljutott, az ukrán lány sem bírt el vele. Brávó! Szeretem az ilyen jó híreket. Node kanyarodjunk csak vissza hozzám (hozzánk?).
Ma este beszélgetést kezdeményezett velem. Ő. (Azért jó, hogy van msn...) Egész sokat beszéltünk, változó hangnemben és kérdéses sikerrel. Illetve most még sikernek lehet azt is elkönyvelni, hogy értelmesen, különösebb kirohanások nélkül tudunk egész sok szót váltani. Néha elég görcsösen - főleg a kényes kérdésekben - máskor viszont kifejezetten oldott(abb)an. Hiányzom neki, de azért ezt ne vegyem bíztatásnak... Én azért hozzáteszem a klasszikust: "Mondottam, ember: kűzdj és bízva bízzál!"
Egyel még adós vagyok: miért a cím? Perché ez italiano, és perché ti amo...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.