1. Minden Rá emlékeztet. De tényleg. Ma is megnéztem a déli híradót, átkapcsolok a másik adóra, és mi megy? Hát persze, hogy a(z egyik) kedvenc filmje. A bejegyzés címéből ki lehet találni, hogy melyik az... Több szálon is összekapcsol minket az Esőember. Bármit látok meg, bármit hallok, érzek, mondanak, akármi... Mindenről.
2. Nagyon nehéz nem gondolkodni. De tényleg. Bár nagy mennyiségű alkohol segít ezen, de azért nem lehet csak azon élni (sokáig)... Szóval kizárásos alapon muszáj néha gondolkodni. Ma például amolyan kettős érzéseim voltak. Az utolsó beszélgetéseink jutottak eszembe. (Mármint a szakítás utáni utolsók.) Néha úgy éreztem, mintha már azt se bánná, ha többet nem látna, néha meg, hogy csak valami varázsütésre, vagy kulcsszóra újra belém szeretne... Vagy, hogy miért nem személyesen szakított velem? Mert nem "bírt volna el velem" élőben, és megesett volna rajtam a szive? Vagy valaki rábeszélte volna, hogy így döntsön? - áhh ezt nem hiszem, Ő nem ez a típus, nem ilyennek ismertem meg. Igaz olyannak sem, aki telefonon szakít. Mindenesetre ezt most abbahagyom, mielőtt megbántanám, mert az az amit tényleg nem akarok. Na most például igaz, hogy végletes vagyok. Az igazság nyílván nem ennyire fekete vagy fehér...
3. Akinek szerencséje van a kártyában, nincs szerencséje a szerelemben. Hát igen. Ehhez csak annyi magyarázatot fűznék, hogy ma megnyertem életem első pénzdíjas pókerbajnokságát. A 10$ összdíjazású versenyen első helyezettként 7$-ral lettem gazdagabb. Lehet gratulálni.
Mára ezt a számot választottam:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.