Vége. Nyertek a spanyolok. Ez határozottan jó hír, az viszont rossz, hogy most az olimpiáig nem lesz néznivaló. Furcsán is éreztük magunkat a lakótárssal hétfő este nyolc körül, hogy vajon mi is legyen az esti program. Hiába, hozzászokik az ember a jó focihoz, sőt már-már a kommentátorokat is családtagnak tekintettük... Persze el lehet ütni az így nyert időt, például találkozni a barátokkal, megejteni a rég esedékes sörözést...
Más. A múltkori gonosz, nagy, hárombetűs finn multi után bepróbálkoztam a még gonoszabb, még nagyobb (bár ez esetben csak kétbetűs) amerikai multinál. Ez a cég kevésbé tűnt PR szempontjából szervezettnek -bár náluk tudom a fejetlenség okát- így akár két-három hetet is várnom kell a válaszukra. Kellőképpen megizzasztottak az interjún, szóval remélem érdemes lesz kivárni ezt az időt. Ami meglepő volt, hogy hazafele úton beszélgettem egy másik jelölttel, és kiderült, hogy otthon pár száz méterre lakunk egymástól, sőt ugyanabba a gimibe jártunk. Mostanában mindenhol földijeimbe botlok - hiába, tényleg kicsi a világ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.