Hihetetlenül aranyos volt vasárnap. Akkor írt vissza, hogy nyugodtan kirakhatom azt a bizonyos blogbejegyzést. Azt írta, hogy köszöni, hogy elküldtem Neki, és köszöni, hogy ilyen szépen írtam Róla. Hát szívesen. Ez csak természetes. Ha ezt gondolom, akkor ezt írom... Kedden viszont annál kiábrándítóbb volt. Küldtem neki egy sms-t, egy olyan szolídan kedveskedőt, erre rámförmedt, hogy ugyan köszöni, de ha ez valami visszahódító trükk része, akkor annyira mégsem... Mindenesetre Ő pár óra múlva utazik családostól -oda, ahova én akartam elvinni. Azért remélem jól fogja majd magát érezni, és vigyáz magára.
2007.09.27. 01:54 jocóka
babona
Nem, nem arról van szó, hogy feldaraboltam egy fél rőf gatyamadzagot hüvelyknyi darabokra, hogy aztán éjfélkor azt mondjam, hogy "száz macska, kilenc macska, ezzel kész a jó kis babonamadzag", pusztán arról van szó, hogy amikor 22:22-őt mutat az óra, vagy éppen vonat megy át felettem a vasúti hídon mindig kívánok. Őt kívánom. Tudom, hogy butaságnak hangzik, és nem ezen múlt, de egyszer már bejött. Még mielőtt összejöttünk volna. Őt kívántam, és Őt kaptam. Meg bejött az összes "utolsó" vizsgámnál. Persze, nyilvánvaló, hogy a tanulás többet segített azokon a vizsgákon, de valahogy megnyugtató volt a babona. Mindennap átmegy a busz a vasúti híd alatt, és elég nagy rajta a vonatforgalom, szóval sokszor tudok kívánni. Szükség is van most az univerzum összes csí-energiájára, meg minden hasonlóra...
Hihetetlenül aranyos volt vasárnap. Akkor írt vissza, hogy nyugodtan kirakhatom azt a bizonyos blogbejegyzést. Azt írta, hogy köszöni, hogy elküldtem Neki, és köszöni, hogy ilyen szépen írtam Róla. Hát szívesen. Ez csak természetes. Ha ezt gondolom, akkor ezt írom... Kedden viszont annál kiábrándítóbb volt. Küldtem neki egy sms-t, egy olyan szolídan kedveskedőt, erre rámförmedt, hogy ugyan köszöni, de ha ez valami visszahódító trükk része, akkor annyira mégsem... Mindenesetre Ő pár óra múlva utazik családostól -oda, ahova én akartam elvinni. Azért remélem jól fogja majd magát érezni, és vigyáz magára.
Hihetetlenül aranyos volt vasárnap. Akkor írt vissza, hogy nyugodtan kirakhatom azt a bizonyos blogbejegyzést. Azt írta, hogy köszöni, hogy elküldtem Neki, és köszöni, hogy ilyen szépen írtam Róla. Hát szívesen. Ez csak természetes. Ha ezt gondolom, akkor ezt írom... Kedden viszont annál kiábrándítóbb volt. Küldtem neki egy sms-t, egy olyan szolídan kedveskedőt, erre rámförmedt, hogy ugyan köszöni, de ha ez valami visszahódító trükk része, akkor annyira mégsem... Mindenesetre Ő pár óra múlva utazik családostól -oda, ahova én akartam elvinni. Azért remélem jól fogja majd magát érezni, és vigyáz magára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.