Immáron több, mint egy hónappal adós vagyok, szóval a július:

Előszöris EFOTT. Végre a szülővárosom rendezhette ezt a jeles eseményt, nem volt kérdéses, hogy ott a helyem. Meg kell, hogy mondjam fantasztikus hét volt. A koncertek fergetegesek voltak, első nap Bikinin és Republicon voltunk, és nem csalódtunk, sőt... Ahogy a Fényes utakont játszották teljesen libabőrös lettem. Még soha nem éreztem ilyet pusztán zenétől. Egyszerűen nincs rá jelző, milyen jó volt. Persze más programokon is részt vettünk, rögtön az első nap bejutottam a pókerbajnokság döntőjébe -a havernak csak a második napon sikerült ugyanez- hiába no, aki tud, az tud... A második nap Magna Cum Laude és Quimby koncerten voltunk, és egy jólirányzott mosollyal a kedves hosztesszhölgy felé elértem hogy soron kívül kapjak egy bűvös rikítózöld karszalagot, amire mindenféle jó dolgot csináltak nekünk/velünk. Kaptunk fényképes pólót, csináltak hennát, meg karikatúrát is -mondjuk ez utóbbin leginkább egy idült alkoholistára hajazok, de sebaj, legalább a karomra rajzolt oroszlán dögös volt :) Ezen a délutánon még egy nagyot szurkoltunk a Jäger-sátorban a "plázson" az U19-es fociválogattunknak, hozzáteszem sikeresen, hiszen legyőztük a spanyolokat, később meg sem álltunk az EB-bronzig. Éjjel még a Dévényi Tibi bácsi féle pontoslabdás dizsit is kipróbáltuk -szóval jól telt a nap. Harmadnap aztán jött a pókerbajnokság döntője, az előkelő 35. helyet szereztem meg. Na igen, elég kevés zsetonnal jutottam be, szóval a tisztes helytállás volt a cél, ezt pedig maradéktalanul sikerült megvalósítani. A kártyával el is ment a délután nagy része, este pedig következett, ami még nem volt: Korda Gyurira és Balázs Klárira csápoltunk a tömegben. Tök jó hangulatot csináltak, sőt be kell valljam, egészen élveztük -de erről egy szót sem senkinek! Az utolsó napon csak kora este mentem le a szigetre, mert kedvenc mostoha-másod-unokatestvérem diplomáját ünnepeltük némi pacallal és persze jó kis pálinkával... Aranyos volt a 7 éves kislánya; miután látta, hogy az anyját nem tudja meggyőzni, hogy ne menjen este mulatni, a kedvesénél próbálkozott, hogy legalább ő maradjon otthon, aki persze mondta neki, hogy nem lehet, mert ő fog anyura vigyázni. Erre a kicsilány válasza: "De ne megint olyan részegen hozd haza!" Hát igen, aki egyetemisták között nő fel... Szóval lejutottunk szombaton is, bár ez már leginkább olyan hajónücsörgős-doors emlékzenekarthallgatos-szolíd iszogatás lett csak, amúgy levezetésképp. Szóval nagy buli volt, azt hiszem évek múlva is boldogan fogok rá emlékezni. Szereztem új barátokat, összefutottam néhány rég nem látott ismerőssel, és persze leamortizáltam a tárcámat, de megérte.

Persze ezek után szükségem volt egy hétre, kipihenni az EFOTT-ot, hogy aztán a következő hétvégén ismét mulathassunk. Sikerült háromszor is megünnepelni a születésnapom - szombaton a nagymamikkal, vasárnap nagynénémékkel, hétfőn meg a barátokkal. Sok midenkinek eszébe jutottam, és felköszöntött, őszintén szólva ez nagyon jól esett. Az már kevésbé, hogy immáron 27 éves vagyok, de nyugtat a tudat, hogy olyan rossz csak nem lehet, mint amilyen az előző évem volt...

Eljött az augusztus, újabb hétvége, újabb buli. Ezúttal egy ismerős hívott egy egész hétvégés kerti partiba, olyan bográcsolós-sörözős-borozós-beszélgetősbe. Szép nagy baráti társaság gyűlt össze, akik garantálják a jó hagulatot. Itt sütötte el az egyik illető, hogy: "Az életünk két jól elkülönített részre bontható: aznapokra és másnapokra." Na ja. Ez a nyár eddig tényleg ilyen volt...