2007.08.27. 00:09 jocóka
nem tudom, mi áll előttem
Azt hittem, okosabb leszek a hétvége után (de egy ötödikesnél mindenképp...), de semmivel sem vagyok közelebb a megoldáshoz. Ő a barátaival töltötte a hétvégét, és mivel az említett 5 személyből 5-öt én is ismerek, hát érdeklődtem. Vajon szóba kerültem-e? A válasz lesújtó volt, bár érthető: kínosan kerültek engem, mint témát. Bumm. Ez van. Ez azért nem a világ vége. Annyit tudtam meg, hogy nem tűnt letörtnek. Végülis Ő dobott engem, meghát ez a hétvége a vidámságról szólt (náluk). Még mindig nem tudom, hogy Ő olvassa-e ezt a blogot. Sebaj. Egyet kért tőlem, amikor mondtam Neki pénteken, hogy ne beszéljünk: ne sírjak miatta. Ezt nem tudtam megígérni, de azért tartom magam hozzá. Sőt. Minden előzetes várakozás ellenére sem gyújtottam rá azóta. Kitartok. A remény hal meg utoljára, bár amint azt Morgan Freeman a Remény rabjai című filmben mondta: "a remény nagyon veszélyes".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.