Napközben (még csütörtökön) ismét beszéltünk. Úgy rémlik én szólítottam meg - bár ez már nem számít. Szóval volt utóélete a háromórás csetnek. Kibeszéltünk még egy "tüskét". Örültem neki. Furcsa, de jól esett érezni, hogy megkönnyebbül tőle. Pedig nekem égett az arcom, hogy még ezt is el kellett viselnie tőlem, viszont volt egy mondata - nem tudom, mennyire szándékos - ami szöget ütött abba az okos buksimba. Azt mondta (nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ez volt): azt hittem, hogy tegnap már mindent kijátszottam, de kihoztad belőlem ezt is... Tehát ez minden? Nem tudom, hogy örüljek, vagy sírjak. Nem mondom, hogy kevés, de erre a legtöbben azt mondanák, hogy ez még nem válóok. Persze, azt azért hozzá kell tenni, hogy Ő (szinte) mindet magába fojtotta, és egyszerre ez már tényleg több, mint elég. Itt lehetett a hiba. Nem adta ki magából. Persze ebben én is ludas vagyok. Rémlik olyan, hogy én győzködtem, hogy abban a kis időben, amit együtt tudunk tölteni, akkor ne veszekedjünk, hanem inkább örüljünk egymásnak. És így is volt. Azért bízom benne, hogy bűneim bocsánatosak - ez csak Tőle függ. Talán...
Ma (na jó, igaziból tegnap - szóval pénteken) elolvastam a horoszkópom (persze az Övét is). Azt írta anyagi gondjaim megoldódnak, és külföldre utazom a közeljövőben. (Na ehhez valószínű kellene is az anyagi jólét...). Esetleg az lehet, hogy
És akkor következzen a mai klip. Igaziból magam is meglepődtem, hogy nem jutott ez a szám előbb eszembe, pedig annyira egyértelmű lett volna... Az összes közös ébredés emlékére:
"I can tell you, my love for you will still be strong..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.