2007.09.10. 01:38 jocóka
"itt van az ősz, itt van újra..."
Azt nem mondom, hogy szép, mint mindig, mert sosem tartozott a kedvenc évszakjaim közé. Ma valahogy mégis, nem is tudom, olyan, olyan... Ahogy mentem a vasútállomásra, noha nem volt meleg, de olyan jól esett, ahogy sütött a nap. Már az ősz illatait lehetett érezni, és azt hiszem erre mondják, hogy simogatnak a nap sugarai. Pont amikor még nem készül lemenni, amikor még a nap folyamán utoljára teljes erővel süt. Valami mérhetetlen megnyugvás töltött el. Nem tudom megmagyarázni, miért. Semmi olyan nem történt a hétvégén, és mégis. Beszéltem vele msn-en. Amikor mondtam neki, hogy sokat gondolok rá, hirtelen elnémult... Vártam egy fontos sms-t egy kedves ismerőstől, nem kaptam... A nap kárpótolt mindenért - mégiscsak az az oroszlánok uralkodó égiteste. Szívem szerint még fotoszintetizáltam is volna. Holnap kezdődik a (remélhetőleg utolsó) tanév az egyetemen. Azért várom már... Az biztos, hogy furcsa lesz visszazökkenni a "normális" kerékvágásba. Túl "abnormális" volt ez a nyár ahhoz... Ez volt életem legjobb, és legrosszabb (végű) nyara is egyben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.