Főnix blog

Kicsit mintha megkéstek volna páran a tanévkezdéssel. Csütörtökön éledeztek először az emberek, akkor láttam először tömeget az egyetemen, pedig minden nap bent voltam. Jó, igaz, ami igaz, előtte pocsék idő volt, olyan "nemakarokkimozdulni" típusú idő. Csütörtökön bezzeg már hét ágra sütött a nap. Sokan a fűben szolarizáltak, persze az első, akit megláttam a gyepen ücsörögni, az a srác volt -akit egyébként nem is ismerek- aki mindig ugyanazzal a vonattal jött vissza Pestre vasárnaponként, amivel én is utaztam Tőle. Ezek mindig a szomorú hosszú utak voltak, a lefelé menők meg a vidámak. Hát nem örültem, hogy a szomorúakra asszociáltam a srácról... Pénteken már reggel elég meleg volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy dzseki helyett elég lesz egy ing -igen, az, amit nagyon utált... Felvettem, és észrevettem, hogy valami lóg ki a zsebéből. Néhány szegedi buszjegy volt. Emlékszem arra a napra, amikor elhasználtam őket. Akkor még sikerült rendbehozni... Talán még most is menni fog... Van egy ötletem... Nem, még nem árulom el. Nem oldaná meg az összes problémát, de közelebb hozhatna megint minket. Viszont az időfaktort nem én határozom meg hozzá, meg amúgy is még idő kell... Aztán meg ki tudja...