Főnix blog

Lassan teljesen automatizálható lehetne az életem. Kis kivételtől eltekintve szinte órára pontosan meg tudnám mondani, hogy az elkövetkezendő hetek bármelyik napján adott időpillanatban hol leszek, és mit fogok csinálni. Ez nem jó. Nagyon nem jó. Szeretem, ha a dolgokban van spontanaitás, mégis csak attól változatos az élet... Mi is felborítottuk annak idején egymás menetrendjét, amit Ő sokkal nehezzebben viselt, eleinte tiltakozott is nagyon. Én zokszó nélkül dobtam a megszokottat az izgalomért, Őt azért kellett győzködni. Most meg megint úrrá lett az életemen a megszokás. Minden hétfőn ugyanakkor kelni, meginni az egyetemen ugyanazt az ócska automatikus kávét, suli után irány a törzshely - a pizzéria, minden szerdán megnézem azt a két sorozatot, amit meg szoktam nézni, és mostanában minden csütörtökön buli... Erről jut eszembe: új győztese van a legfurább nevű ismerős versenynek. Nem gondoltam volna, hogy a legjobb barátom ex-szobatársánál egyszer megismerek különlegesebb nevű embert, de megtörtént... Megvolt persze a negatív vonzata is a bulizásnak: a cigaretta. Az elmúlt két hétben elszívtam néhány szál cigit. Aztán most csütörtök éjjel az utolsót. Csakazértsem lesz igaza annak, aki azt mondta, hogy visszaszokok, és innen nincs visszaút... Nem hagyom magam. Szóval a Sex, drugs and Rock & Roll-ból a drogoknál a cigi is kilőve, marad csak az alkohol, az is mértékkel... Hogy mi a mérték? Khmmm...